Az Ipoly folyó

Az Ipoly, vidékünk éltető ütőere, a Duna bal parti mellékfolyója. A Sihlai-fennsíkon a Čierťaž-csúcs fölött 1 050 m tengerszint feletti magasságban ered, és onnan leereszkedve 110 m magasságban Helembánál (Chľaba) torkollik a Dunába. A folyó teljes hossza 232,5 km, ebből egy 140 km hosszú szakaszon Kalondától a torkolatig  - néhány hosszabb-rövidebb szakasz kivételével az Ipolyság-Ipolyvisk és Lontó vonalon -, sodorvonala képezi a határt Szlovákia és Magyarország között.

Az Ipoly 5 151 km2-nyi területről gyűjti össze vizeit. Legyező alakú, geológiai szempontból fiatal vízgyűjtője a folyó mindkét oldalán viszonylag kis kiterjedésű a domborzat adottságai miatt. A csapadékot és olvadékvizet elvezető folyó jelenlegi vízjárását nagymértékben befolyásolja a Felső-Ipolyon megépült Málnapataki víztározó, ami az azonos nevű község és Ipeľský Potok között épült fel.

A 20. század második felében jelentős vízgazdálkodási beavatkozások történtek az Ipolyon. A folyó kanyargó vonalának eredeti hossza ennek következtében jelentősen megrövidült, és ez teljesen megváltoztatta az Ipoly-mente arculatát.

 

Az Ipoly völgykatlan

Az Ipoly völgykatlan, mint a Dél-szlovákiai katlan része, Szlovákia alacsony fekvésű katlanjai közé tartozik, mivel tengerszint feletti magassága csak kivételesen haladja meg a 300 métert (pl. az Olvár-hegy, 327 m esetében). A katlan tektonikus-eróziós eredetű és puha, málló kőzetekbe ágyazódik. A negyedidőszak során a földfelszínt főképp a folyóvíz egyengette simára. Az utóbbi évszázadokban már az emberi tevékenység hatására is lényegesen megváltozott, mivel a természetes növényzet, azaz az erdők a táj nagy részéről eltűntek vagy átalakultak. A katlan felszíne aránylag tagolt. Az Ipoly medre és mellékfolyóinak alsó szakasza mentén rónaság húzódik. Ezekhez kapcsolódnak az Ipoly folyó teraszai, majd a dombságok, amelyek a katlan felszínének legnagyobb részét teszik ki. Legészakibb nyúlványai már inkább hegyvidéki jellegűek. Az Ipoly völgykatlan tipikus mezőgazdasági táj, köszönhetően nemcsak a földfelszínnek és a jó minőségű talajnak, hanem az éghajlatnak is.

Északról a Korponai-fennsík és az Osztroski-hegyvonulat határolja.  A katlan lejtője egészen a folyó jobb partjáig ereszkedik. A folyó déli oldalán a katlan alja jóval kiterjedtebb, átnyúlik Magyarországra és a Börzsöny északi lábánál kezd emelkedni újra. Kelet felé haladva az Ipoly völgykatlanát a Losonci-katlan pereme zárja le.

 

Börzsöny

A Börzsöny Észak-Magyarország nagy területű vulkanikus hegysége. Északról és nyugatról az Ipoly határolja, amely egyben államhatárt is jelent. Délen meredeken ereszkedik a Duna mély völgyébe, keleten a Cserháttal szomszédos. Legmagasabb csúcsa a Csóványos (938 m). Az intenzív vulkanikus tevékenységnek köszönhetően a Börzsöny nagyon tagolt, felszínét mély völgyek és jellemzően tölgyesekkel és bükkösökkel benőtt meredek szakadékok tarkítják. Az eredetileg összefüggő Börzsönyt és a Visegrádi-hegységet a Duna mintegy 10 millió évvel ezelőtt választotta ketté. Nagybörzsöny, Madár-hegy, Várbükk és Csóványos közelében jelentős színesfém-lelőhelyek keletkeztek, amelyek elősegítették a bányászat fellendülését. Mai látványosságként megemlíthetjük a bányászat és a fakitermelés múltjából fennmaradt keskeny nyomtávú erdei kisvasutakat.

 

Természetvédelem az Ipoly-mentén

A Duna-Ipoly Nemzeti Park

Az Ipoly-völgye nagy része a Duna-Ipoly Nemzeti park területén helyezkedik el. A nemzeti parkot 1997-ben alapították. Területe 60 314 ha, amely magába foglalja a Duna és Ipoly árterét, valamint a Börzsönyt, a Pilist, a Visegrádi-hegységet és a Budai-hegységet. A nemzeti park logóját a bükkösöket kedvelő ritka havasi cincér (Rosalia alpina) díszíti. A nemzeti park létrehozása előtt a területen már két tájvédelmi körzet létezett, a Börzsönyben és a Pilis-Visegárdi-hegységekben. Az Ipoly-mentével a vulkanikus Börzsönyi hegység határos, amely rendkívüli természeti értékei miatt már 1978-tól védelmet élvez. A Duna-Ipoly Nemzeti Park megalapítása után a Börzsönyi Tájegység területe 27 905 ha lett. A nemzeti parkhoz tartozik még néhány kisebb természetvédelmi terület: a Kifli-tó és környéke (Dejtár), az Ipolyszögi égerláp (Ipolyszög), a Páskom legelő (Dejtár). A Honti szakadék (Hont) értékes paleontológiai lelőhely, ahol az agyagos-löszös rétegek egykori tengeri élőlények maradványait és cápafogakat is rejtő üledékeket tartalmaznak.

Bükki Nemzeti Park

Az Ipoly felső folyása, Balassagyarmattól északra a Bükki Nemzeti Park területén fekszik. A Bükk hegység belső területeit 1977. január 1-én nyilvánították nemzeti parkká, mely a  hegység központi, nagyrészt erdős területét foglalja magába. A Bükki Nemzeti Park (rövidítve: BNP) Magyarország egyik első nemzeti parkja, Igazgatósága Egerben található.

Az Igazgatóság látja el (az alapítása óta többször módosított működési területén), jelenleg Nógrád-, Heves- és Borsod-Abaúj-Zemplén megye (Sajó-folyótól nyugatra eső része) a védett és fokozottan védett természeti értékek, védett és fokozottan védett természeti területek, a Natura 2000 területek természetvédelmi fenntartási, valamint a nemzetközi természetvédelmi egyezményben előírt feladatait.

Nemzeti park, 9 tájvédelmi körzet és 14 országos jelentőségű természetvédelmi terület tartozik a felügyelete alá. Ezek közül az Ipoly-mentén található kettő Kulturális Világörökség helyszín, a Hollókői Tájvédelmi Körzet, illetve az Ipolytarnóci Ősmaradványok természetvédelmi terület, mely Európa Diplomával kitüntetett terület. A világ első, országhatárokon átnyúló nemzetközi geoparkja, a Novohrad-Nógrád Geopark több tájvédelmi körzetet, természetvédelmi területet érint. A 28 szlovák és 63 magyar oldali település területét érintő geopark célja a földtani örökség, a vidék természeti és kulturális örökségének, hagyományainak megőrzése, bemutatása.

Figyelemre méltó a Szandai -várhegy, ahol 1999-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 3 km-es geológiai tanösvényt alakított ki. A Várhegy szép kifejlődésű andezit-orgonáinál a három-négy emeletnyi magasságú, kb. 75 fokos dőlésű, a kőbányászat során kibontott andezitoszlopok nyílegyenesek, ellentétben a közeli béri görbült oszlopokból álló „andezitcsúszdával”. A Szandai Várhegy európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területek körébe bevont területe 33,74 ha.

A terület jellegzetes növényei, állatai: boldogasszony papucsa, őszi kikerics, turbán liliom, bérci rózsa, bíboros kosbor, sárga ibolya, vaddisznó, szarvasbogár, pannongyík, darázsölyv, vadmacska, és a foltos szalamandra. Az Ipoly -folyóban és árterében ezeken kívül számtalan védett állat és növényfaj él, melyek kiemelt védelmét a NATURA 2000 besorolás biztosítja.

 

Natura 2000

Szlovákia és Magyarország uniós csatlakozásakor elkötelezte magát olyan védett területek létrehozására, amelyek megfelelnek az európai NATURA 2000 természetvédelmi hálózat követelményeinek. A NATURA 2000 hálózat célja olyan természeti értékek védelme, amelyek nemcsak az adott állam, hanem az unió egészére nézve jelentősek. Kétféle terület tartozik ide. A Különleges Madárvédelmi Területek célja a madarak és élőhelyeik védelme, míg a Különleges Természetmegőrzési Területek célja a többi állatcsoport, növény és jellegzetes élőhelyeik védelme. Az Ipoly mentén több különleges természetmegőrzési terület is megtalálható. Ilyen az Alúvium Ipľa, magyarul Ipoly-völgye (406 ha) Ipolyhídvég és Tesmag között, valamint az Ipeľské hony, magyarul Pástok (29,5 ha), amely Ipolyhídvég közelében fekszik. A magyar oldalon ide kapcsolódik az Ipoly-völgye (2937 ha), a folyó alsóbb szakaszán, valamint a Középső-Ipoly-völgy (1679 ha) Őrhalom településtől felfelé. Az Ipoly középső szakasza 2008 óta egyúttal egy Különleges Madárvédelmi Terület része is, melynek magyar oldalát Ipoly-völgye, szlovák oldalát Poiplie néven jegyezték be.

 

Egyéb védett területek

A Natura 2000 hálózaton kívül a régió rendelkezik még néhány nemzeti jelentőségű védett területtel is. A szlovák oldalon ilyen természetvédelmi rezervátum a Pástok (Ipolyhídvég, védetté nyilvánítás 1998-ban), a Hosszúréti-mocsár (Ipolyhídvég, védetté nyilvánítás 2009-ben) és a Rizsföld (Ipolyhídvég, védetté nyilvánítás 2000-ben).  Mindegyikük értékes mocsári, mocsárréti, lápréti területeket őriz. A Rizsföld a 20. század második felében kialakított, majd hamar felhagyott ipolymenti rizsföldeket és csatornáikat foglalja magába. A rizstermesztést a hetvenes években végleg befejezték, és azóta nem történt számottevő emberi beavatkozás a területen. A háborítatlan tájon a természetes ökológiai folyamatok uralkodnak, növény- és állatvilága háborítatlanul formálódhat újra.

 

Az Ipoly-mente Ramsari Terület

Az Ipoly feltöltött mederág-hálózata a szlovákiai oldalon az Ipolyhídvég és Tesmag közötti 410,87 hektárnyi területen rendkívül összetett és értékes vízi világot hozott létre. Gazdag állat- és növényvilága, valamint növénytársulásai, a nyíltvízi hínarasok, magaskórós mocsarak, láprétek és puha-, ill. keményfás ártéri erdők nemzetközi jelentőségűek. A terület kiemelkedő fontosságú fészkelőhely és pihenőhely madarak számára. Nagyszerű feltételeket biztosít a halak, kétéltűek, emlősök, rovarok és más állatfajok szaporodásához is. A nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékében (ún. ramsari területek listája) 1998 óta szerepel. A határ másik odalán található, a szlovákiai területhez szervesen kapcsolódó, de a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó vizes élőhely 2001 óta szerepel ugyanezen a listán. Közös természeti értékeinek jelentősége miatt a teljes Ipoly-mente 2007-ben nemzetközi jelentőségű határon átnyúló vizes élőhellyé lett nyilvánítva. A területen az érdeklődőket az „Ipoly-mente Ramsari Terület“ 7 megállóhellyel kialakított turistaútvonal vezeti körbe.